‍

‍

Vécsy Attila kiállított képei, a távközlés hibáinak szétesettségében rejlő szépséget jeleníti meg. Egyfajta vizuális parabola-antenna-esztétika. Olykor-olykor, a TV képernyőjén feltűnő jel-tévedések sokasága elképesztő gyönyörűséggel kápráztatja el a szemet, az agyat. Megismételhetetlen „látomások“. Jövőbe pillantó „tudományos“ fotók, az emberi kreativitásról, matematikáról, fizikáról, műholdas távközlésről. A műveket szemlélőnek van bőven feladata, hiszen meg kell próbálnia újra összerakni, értelmezni ezeket a színes vizuális pixel-absztrakciókat. Több képen is jól felfogható részletek segítik a nézőt (belső vizuális munkára késztetve) elmerülve a színek és formák váltakozásában. Közben bőven van időnk elgondolkodni a minket körülvevő, kissé értelmezhetetlen digitális, virtuális világról, kütyüink nélkülözhetetlen mindenhatóságáról.

Új valóság, hamis, igaz, művészet? Lépjünk túl ezen, élvezzük a képeket.

‍

A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.