A kiállítás az oppozíciókban való gondolkodás működését vizsgálja úgy, hogy egyszerre kilépve ebből a dichotóm rendszerből folyamatosan fenn is tartja azt. Martinkó és Vadászi munkáinak alapmotívuma, a virág, önmagában is egy olyan téma, ami mindenki számára többnyire egységes, pozitív konnotációs folyamatokat indít el,a képzőművészetben pedig különlegesen központi szerepet kap a csendélet műfajának köszönhetően, aminek messzire nyúló hagyománya sok alapvetést alakít ki a befogadó gondolkodásában. A kiállított munkák átlépve a hagyományos asszociációk rendszerén sokoldalúan mutatnak be virágokat és növényeket, megkérdőjelezve előképzeteinket, és egyszerre építve azokra. A virág percepciójával kapcsolatosan a finom-durva, harmónia-káosz, természetes-mesterséges, valódi-hamis oppozíciók merülnek fel, és ezekben a pozitív pólust szokás a virágokhoz, növényekhez csatolni. A kiállítás művei a fenti ellentétpárok által meghatározott skálának a sokféleségét igyekeznek fókuszba állítani, és ezzel a lehetséges értelmezések heterogenitására hívják fel a figyelmet.
Művészek: Martinkó Márk és Vadászi Zoltán