FOTÓképREGÉNY
Mai Manó Galéria és Könyvesbolt
1065 Budapest
Nagymező utca 20.
2018. október 24.
-
2019. január 20.
Megnyitó:
©
Jovánovics György

FOTÓképREGÉNY

Kurátorok: Pál Gyöngyi, Pecsics Mária

A fotóképregény válogatással egy olyan műfaj történetébe szeretnénk betekintést nyújtani, amely kicsit megkésve – de az európai trendeket szorosan követve jelent meg Magyarországon a 60-as években, majd a rendszerváltást követően szinte teljesen feledésbe merült. Egy olyan  fiatal műfajról van szó, amelynek még az elnevezése sem rögzült végérvényesen; a magyar nyelvben a „fotóregény”, „fényképregény” verziók is felbukkannak, míg az angolban egyaránt megjelenik a „photonovel”, „photo comics” vagy az olaszból átvett „fumetti” elnevezés.

A műfaj gyökerei a képes magazinokban megjelent  film snittekből szerkesztett képsorok bemutatására vezethetők vissza. A fotókból összeállított  fiktív képtörténetek az olasz és a francia példáktól eltérően nem szövegbuborékkal, hanem –a  filmbemutatók tördeléséhez hasonlóan – képaláírásokkal prezentálták a főként szerelmi történeteket. A fotóképregény története szorosan kötődik a sajtó történetéhez. A műfaj tanulmányozása révén nyomon követhető, ahogyan a televízió és a videó térhódításával egyidőben a  filmbemutatók teljesen eltűntek a magazinokból, vagy ahogyan a szerkesztési szokások megváltozása kihatott a fotókép-regény képkockáinak egymásutániságát megbontó tördelésre is. A belga példákhoz hasonlóan, de sajátos szocialista kontextusban jelentekmeg a 70-es évektől, ebből a populáris kultúrából, illetve a szekvenciális fotográfiából merítő, formabontó fotóművészeti alkotások. Az újabb művek megjelenési formája már nem a képes magazin, hanem a kiállítás, vagy a könyv, valamint konceptuálisabb témák felé mozdul el. A kiállításon bemutatott képtörténetek, különböző művészeti ágak (mozgókép, fotográfia, szobrászat, festészet, irodalom) felől közelítő művészek munkái, akik különböző módokon, különböző célból merítettek ennek a műfajnak a formai jegyeiből. Ami közös bennük, az a narrációs igény, illetve az, hogy nem kérdőjelezik meg a fotóképregény közkeletűen lenézett, sablonos, populáris, szerelmi történetek szinonimájaként számon tartott műfaját. Inkább játszanak vele, a lehető legtermészetesebb módon, és ez által nemzetközi összehasonlításban is kuriózumnak számítanak.

megnyitja: