Féner Tamás: Szakrális konstrukciók
Artphoto Galéria
1119 Budapest
Bartók Béla út 30.
2018. október 29.
-
2018. november 30.
Megnyitó:
2018. október 29., 18:00
Megnyitja:
Fábián László
©
Féner Tamás

Szakrális konstrukciók

Préd 3.22 Így beláttam, hogy nincs jobb az ember számára, mint hogy örömét lelje munkájában, mert ez a sorsa. Mert ugyan ki juttathatja odáig, hogy lássa, mi lesz utána?  

Na, jó, beszéljünk komolyan. Megértettem, mondták már eleget, hogy sosem léteztem, vagy hogy a hetvenes évek óta már csak a kenyér-gőzt termelek. Mert nem vagyok része rég a nemzeti kánonnak – mi az? – nem zárkóztam fel idejében az Erdély-féle modernizmushoz, de tulajdonképpen, mondhatni, nem is élek. Még papírom is, papírom van róla. Nem, nem vagyok megbántott, sőt! Sőt, igen,szabad vagyok. Szabad vagyok!  Végre azt csinálom, amihez kedvem van, ami érdekel, és nagyon nem érdekel, hogy tudnak-e követni. Akarnak-e követni. Mondom a magamét, ha átjön, jó. Ha nem – nem. Vénségemre gőgös lettem.

Érdekel, hogy hogyan válnak jellé, amik nem jelek, de dolgok, meg mit tudok kezdeni a vallás nélküli vallásosságommal, lehet –e „kultur-zsidó” az ember, vagy muszájfehér klepetusban davenolni, dallamra imádkozni? Mi van, ha a Szöveg a kép, és a kép a szöveg? Ha látom, de nem értem, nem értem, de felfogom? Ha a Név, a kimondhatatlan képpé lesz?  

Szóval van baj, ha nem lenne, találunk. 

Aktuális-e még amit tanulságként az új tárgyiasságból - Neue Sachlichkeit – magunknak kikapartunk, a Bauhaus, vagy akár az orosz avantgárd leckéjéből megértettünk valamit, vagy csak érteni véltünk? 

Van–e tanulsága a neo-konstruktivizmusnak a fotóban? Túl tud – e lendülni a fotó azon, most a fotófotófotóra, nem a fotó és képzőművészet törvénytelen gyermekére gondolok, azon a helyzeten, ami sok presszió hatására – a„kurátor-művészet”, digitális nyomulás, a szervezett kép helyett a generált, quasi véletlenszerűen létrejött – előállt - na jó, akkor egy vicc:  

Kivonul a szakasz. Az őrmester vezényel: Nóta! Az egyik katona vékonyan nyekergeti. Ráordít az őrmester: Maga mit csinál? Jelentem, tercelek. És miért tercel? Mert az úgy szép. Igen? akkor terceljen az egész szakasz. 

Bot fülem van. Nem tudok tercelni.  

Préd 4.4 Láttam azt is, hogy minden igyekezet és minden siker csak az egyik féltékenykedése a másikra. Ez is hiábavalóság és szélkergetés!