Anasztazia Horosilova: Once the sea was here [Régen itt volt a tenger]
Hidegszoba Stúdió
1074 Budapest
Dob utca 24.
2018. november 7.
2018. november 28.
Megnyitó:
2018. november 7., 19:00
Megnyitja:
Mélyi József, művészettörténész
©
Anastasia Khoroshilova: Untitled (M. I.), “Once the sea was here”, 2015 - 2017, (analog), C-print on dibond, 60 x 45 cm

Anasztazia Horosilova: Once the sea was here [Régen itt volt a tenger]

Kurátor: Simon Kati

A színhely a Turgenyev által is megidézett orosz vidék és táj, a Bezsin-rét (Bezsin Lug), amely Szergej Eisenstein legendás filmjének címét is kölcsönözte. Ide tér vissza mintegy 12 év elteltével Anasztazia Horosilova, hogy felkeresse a kétezres évek elején megörökített helyieket, akikben másfél évtizede még élt némi remény a jövőt illetően. Megrendítő a szakadék az egykori remények, és az elszegényedő orosz vidék élete, hanyatló gazdasága, széthulló társadalma között. Bár a szóban forgó falu vonattal csak néhány óra Moszkvától, mégsem él már itt szinte senki. Elvándoroltak az emberek, nincs munka, nincs orvos, nincs közösség. Az egykori iskola, a bolt, a közösségi ház épületei elhagyatottan állnak. A fiatalok legfeljebb nyaralni jönnek még vissza, „dácsának” használják az egykori családi házakat. Az öregek bezárkóznak a mostanra magas bádogkerítéssel körülvett portáikra.

A Bezsin-rét a társadalmi változások és konfliktusok ábrázolásának szimbolikus helye az orosz kultúrában. Az Egy vadász feljegyzései 1852-es kiadását követően Turgenyevet lázítás vádjával egy évre családi birtokára száműzték, és a könyv terjesztését is betiltották annak társadalomábrázolása miatt, az 1950-es évektől viszont mindmáig kötelező irodalom az iskolákban. Eisenstein filmjét 1937-ben még befejezése előtt betiltották, és az 1966-os részleges rekonstrukciójáig úgy hitték, hogy teljesen megsemmisült. A 20. század végén már nem a Gulág, hanem a széthulló Oroszország az élet metaforája Szorokin Regényében. Pjotr Aleskovszkij Крепость [Erőd] című regényének főhőse, a kispolgári „lúzer” képtelen megtalálni a helyét egy olyan társadalomban, ahol mindent a pénz és az összeköttetések határoznak meg.

Horosilova érzékenyen reflektál mind Turgenyev realizmusára mind Eisenstein montázstechnikát forradalmasító formanyelvére. Gondosan megkonstruált képein a táj, a valaha összetartó falusi közösség életének helyszínei, az emberi test csak fragmentumokban látható. Antropológus tekintettel vizsgálja a mindennapi életet, újrealista megközelítéssel ábrázolja a vidék társadalmának felbomlását. Vajon meddig képesek megőrizni belső erejüket a Bezsin-réthátramaradt vesztesei? Van-e bármilyen jövője a vidéknek a mai Oroszországban?