Váradi Viktor Előhívás című új fotósorozata valójában egy családtörténet, de mégsem csak az, és ez már a kétértelmű címválasztásból is kiderül. Szinte filmszerű, lineáris dramaturgia mentén követhetjük a történéseket. Ahogy illik, ez a narratíva még izgalmas is, tele van váratlanságokkal, meglepetésekkel. Mesteri, hogy mennyi minden belefér ebbe a nem túl hosszú terjedelembe. Olyan, mint egy kiterjesztett haiku. Egy fiatalember felnövekedését, magára találását, kötődéseit meséli el. Ez általában egy 120 perces mozi, vagy egy 300 oldalas regény szokott lenni. A trükk ott van, hogy a szavak felvázolják az eseményeket, és a többi a képre van bízva. A szövegben és az alkotói képformálásban rejlő információ egyszerre van sikeresen működtetve. A rendkívül heterogén képanyag egy jól olvasható konstrukció része, ahol a hagyományos fotósorozatok építésének szempontrendszere már érvényét veszíti. A képi sokféleség itt a korábbi kísérletek sorozatát jelképezi, tehát funkciója van.
A konkrét tartalmat, akár egy film esetében, nem illik előre elárulni. (Gulyás Miklós)
A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.