A város, különösen a metropolisz, a 19-20. századi városfejlődés különösen izgalmas képződménye vonzotta az új médium, a fotográfia gyakorlóinak szemét és képzeletét. A dinamikusan fejlődő Budapestnek is megvoltak a szerelmesei, fotográfusok sora dokumentálta Budapest látható és rejtett értékeit. A fotóművészek eltérő időpillanatokban és nézőpontból tekintettek a városra. Molnár Zoltán is csatlakozott neves elődjeihez, és szisztematikusan méri fel a várost képeivel. Sorozata a jelenbe kalauzol, a Józsefváros szubkultúrájába, abba a színes-szegényes világba, amely minden metropolisz sajátja. Humánus képei megértéssel fordulnak a törékeny emberi életek felé.