A 19. század végére a selyemkereskedelem révén Dél-Kínában számos nő vált anyagilag függetlenné. Sok leány viselte ekkoriban hosszú fonatban a haját jövőbeli házasságáig az asszonyi elköteleződés hiányának jelképeként. Midőn a császárkori Kína omladozni kezdett, és az országban eluralkodott a bizonytalanság, néhány fiatal nő úgy döntött, véglegesen megtartja függetlenségét. Ők lettek a fésülködő hajadonok. Választott életformájuk felvételekor beavatási szertartáson vettek részt, amelynek során eperfaleveles fürdőt vettek, és egy nőtársuk megfésülte őket. Fogadalmat tettek, amely a tisztaság megtartása mellett az is kimondta, hogy a fésülködő hajadon ettől kezdve szülei iránt sem tartozik kötelességekkel. A beavatott hajadonok hosszú varkocsban hordták a hajukat, világos, bő felsőt és sötét pantallót viseltek.
Ez a multimédiás projekt a dajkámnak, a 87 éves Maknak íródott szerelmes levél, aki közel 40 éven át dolgozott a családunknak. A munka Mak önmagáról megőrzött nyolc fotójából indul ki, és hét év alatt, vele szoros együttműködésben jött létre. Története lassanként rajzolódott ki, míg családi archívumunkat és Mak rokonságának fényképeit böngésztük. A hat évtizedet átívelő vizuális krónikát mai felvételek, kínai tusrajzok és női magazinoldalak teszik teljessé.
Kurátorok: Schuller Judit Flóra, Kiss Imre