‍

‍

2020-ből nézve anakronizmusnak látszik, hogy egy olyan mesterséget vagy művészi pályát, mint, amilyen a fényképezés, női vagy férfi hivatásnak tekintsünk. A 19. század végén bekövetkező a társadalmi változások, a nőknek a családi életben betöltött szerepeiken túlterjedő ambíciói, vagy egzisztenciális problémáik miatti munkahely keresése, többeket a fényképészek  műtermébe irányított. Míg egyesek óvták a nőket, hogy gépekkel, vegyszerekkel bánjanak, mások pl. a feminista sajtó, kifejezetten ajánlotta a műtermi fényképezést. A fotózás elméletének és gyakorlatának különböző szintű elsajátítása után sokfajta út állt a nők előtt: fogadókisasszony, retusőr, műtermet működtető hivatásos fotográfus, vagy a kísérletező, újfajta látást magukévá tevő alkotói pozíció. Előadásunkban Besnyő Éva életművéhez méltó nőfotográfusok útkereséseit (Máté Olga, Révai Ilka, Landau Erzsi, Rogi André, Kárász Judit, Kálmán Kata, Ata Kandó) választjuk példaként a 20. századi fotótörténetből.  

E. Csorba Csilla, művészettörténész, Petőfi Irodalmi Múzeum